Az idén is készítettem csipkelekvárt!
Jó kis meló volt! Már a szedése se volt leányálom!!
Először jól átmostam,majd PÁR óra alatt megszabadítottuk Apával a bogyókat a kocsányaitól( penge, vagy jó kis éles késsel)
Mi nem magozzuk ki , őrült munka lenne, inkább többször átszűrjük a szőröktől.
Egy éjjelt áztattam,majd feltettem egy fazékba főni ,annyi vízzel hogy ellepje egy-két cm-re.
Főztem egy órát!
A C vitaminos változat a szárított bogyó!
Fém szitán átnyomkodtuk 2x ,mindig egy kis vizet öntögetve ,mert a sűrű csipkehús eltömíti a szitát.
Az idén a harmadik, híg átszűréshez, a száz éves fakeretes liszt szitámat is befogtam.
Majd a híg bogyólevet, feltettem a tűzhelyre egy vastag aljú fazékba,hogy besűrítsem, vagyis a hozzáadott vizet részben elpárologtassam belőle.
Vastag aljú fazékban kell főzni, ebben nem ragad le, és nem kell állandóan keverni, csak beállítana forrását, annyira, hogy csendesen, de zubogjon.
Amikor már kellő sűrű állagúra sűrűsödött, tiszta üvegekbe öntöttem, és celofán papírral beborítottam, majd csavaros tetőt tettem rá.
Öt percig fejtetőre állítottam, majd ment a száraz dunsztba.
Ehhez a mennyiséghez én 2 kg cukrot adtam, és 12 db 380 ml -es üvegnyi lett belőle.
szeretnék én is főzni ilyen lekvárt, leírnád hogy készítetted?
VálaszTörlésMarika