2012. december 15., szombat

Az Isteni gyümölcskenyér



      A mézeskalács mellett, a másik nagy tradícionális édessége a családnak
      a Gyümölcskenyér, mely nélkül nem múlhat el Karácsony nálunk.
     


  


Olyan finom, hogy senki nem tud ellenállni neki ,nincs is nála kívánatosabb a Karácsonyi kávé mellé.
Nagy erénye, hogy már az ünnep előtt egy - két héttel megsüthetjük,alufólában sokáig eláll.

 Hozzávalók:
                     50 dkg liszt
                     20 dkg porcukor
                     30 dkg Rama
                     25 dkg Diákcsemege /mandula, mogyoró, kesudió,sárgabarack,szilva,/
                     20 dkg aszalt füge
                     10 dkg mazsola
                     citrom  héja
                     narancs héja
                     7 db közepes tojás
                     1 dl víz
                     0,5 sütőpor
                     3-4 kanál Rum vagy aroma


A margarint a porcukorral, tojások sárgáival habosra keverjük egy jó nagy tálba.
Az aszalványokat és a csonthéjasokat összevágjuk, (megforgatjuk egy kanál lisztben,
hogy ne szálljanak le a tészta aljára) majd hozzákeverjük a vajas-cukros krémhez.
A lisztet átszitáljuk, és összevegyítjük a sütőporral.
A tojás fehérjét felverjük jó keményre, és kanalanként adagolva a gyümölcsös masszához keverjük óvatosan.
A lisztet is hozzá adagoljuk, ha keményebb lenne egy kis vízzel lazíthatjuk.


Formákba töltjük,közepes tűznél 50-60 percig sütjük.
A felület majd kissé megreped, de nem baj, ez a természete, de ha nagyon pirulna takarjuk le alufóliával.
A formába hagyjuk kihűlni, majd porcukorral vagy csokimázzal bevonjuk.

Frissen kissé morzsalékos, néhány nap múlva az igazi!



Karácsonyi sütemény

Végy egy kilogramm jó meleg szeretetet!

Szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele!

Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel és takard le tiszta jókedvvel!

Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél!

Szórd meg asszonyi kacagással, és tégy rá pár csepp nyugodt megfontolást!

Vágd fel annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen,
mint ahányan az asztalnál ültök, hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.