Glazed Donut

Köszöntő

Köszöntelek az oldalamon kedves látogató!

mottóm:
"Az ételkészítés a legősibb művészet,hisz Ádám is éhesen született!"

2013. június 23., vasárnap

Meggyes - túrós hamisrétes




    Ezt a fajta lustarétest sokszor készítettem már , de
    Meggyesen még sosem .
    Hogy miért nem? Nem is tudom.
    Igazán finom!
    A következő napra sütöttem a lányomnak, és párjának, akik hazalátogattak Sopronból.
    Kisülés után azonban a férjem határozottan kérte a süti szélét, mert az jár azonnal.
    Másnap a kiegészült családtagokkal ettük meg a többi részét.



 
   Hozzávalók:
,

  • 25dkg liszt
  • 20 dkg porcukor
  • 1 cs sűtőpor
  • 1/2 kg túró
  • 2 kanál búzadara
  • 1 citrom héja 
  • 4 db tojás
  • 2 cs vaníliás cukor
  • meggy
  • mazsola
  • 2 kanál őrölt ízesített mák
  • 10 dkg Ráma
  • 4 dl tej



  •    A túrót,mivel elég lágy volt, két kanál búzadarával, a vaníliás cukorral, a citrom héjával
       összekeverjük és egy fél órát hűtőbe tesszük.
       Közben a meggyet kimagozzuk,2 kanál zsemlemorzsával meghintjük.
       A porcukrot, a lisztet, és a sütőport öszekeverjük.
       A keverék felét beleszórjuk a kimargarinozott tepsibe,a túrót ráhelyezzük, a meggyet is
       rányomkodjuk 2 kanál darált mákkal meghintjük.
       (az utóbbit nem csak dekorációnak szántam, hanem az ízesítése
       miatt is).
       A másik fél lisztes porcukrot is rászitáljuk.
       A tejet elkeverjük a tojásokkal, és ráöntjük a tetejére.
       Középmelegben sütjük, én most porcelán tepsibe sütöttem, és így 50 perc lett a sütési idő,
       de fém tepsiben elég 30 perc.










    A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

    Danielle Steel